Meghalni könnyű. Élni nehéz.
Az ember csak egyszer szeret igazán az életben, még ha nem is veszi észre.


Az ember sohasem csak önmaga: inkább kombinációja mindazoknak, akikkel valaha dolga volt.
Nemsokára búcsút veszünk egymástól, és megígérjük, hogy minél hamarabb találkozunk, de közben meg vagyunk győződve róla, hogy ez az ígéret csak a búcsú percét hivatott megkönnyíteni.
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
Hirtelen zápor lakodalom napján bő gyermekáldást igér.
Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.