Ha egy ember dramatizál, dramatizálása mögött rendszerint feldolgozatlan, traumatikus események állnak, amelyek régebbről erednek, mint a tulajdonképpeni indíték.
A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Az út maga sokkal fontosabb, mint az, ami útnak indított.
Ha szerelmes vagy, akkor nincs szükség a beszédre. Akkor minden mozdulat, de még maga a csend is ékesen beszél.
Ne elégedj meg azzal, ami vagy, hanem törekedj azzá válni, ami lehetnél.
A jó táncost a szíve teszi, nem a betanult lépések.
Süss palacsintát!