Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?
Nehéz időszakaim legszörnyűbbikén ott termettek körülöttem a barátaim. Azóta ilyen esetben az első dolgom egyszerűen az, hogy segítséget kérek.
Ha tudtam volna, hogy ma ilyen szörnyű napom lesz, akkor tegnap boldog lettem volna.
Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.
Mekkora értelmetlen színjáték ez az egész…
Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a Sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk.