Az ifjúkori romantika megköveteli, hogy radikálisak legyünk.
Vannak emberek, kik egyáltalán nem tévednek, mert semmilyen okos célt nem tűznek ki maguk elé.
Az erkölcsi törvények hely és idő szerint változnak. Egyesek ürügyet látnak ebben, hogy egyiket se tartsák be.
A szeretetben megvalósul az a paradoxon, hogy két élőlény eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek.
Aki nem figyel, hallani sem fog.
Több a bolond, mint a bölcs, s még a bölcsben is több a bolondság, mint a bölcsesség.
Ha megvakulnék, arcának emléke segítene életben maradni az örök sötétségben.
Csakis olyan pasi kell, lányok, aki olyannak szeret, amilyenek vagytok. Sőt, azért szeret, mert olyanok vagytok. Minden apró dilivel egyetemben. Higgyetek nekem!
Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.
