A szerelmet érdemtelenül értékelik olyan magasra, a szerelem csak fájdalmat és szenvedést okoz.
Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?
Foglalkoztat a jövőm, mivel a hátralevő napjaimat ott szeretném eltölteni.
A szerelem nem egy kis etyepetye egy kieső szobában. Hanem olyasmi, amiért az ember él és meghal.
Csak a kicsinyes embereknek vannak rosszindulatú megjegyzései, és csak a kicsinyes emberek sértődnek meg ezeken.
Az emberi természet már csak olyan, hogy ha tüzet lát, tüstént odarohan: vagy segíteni, vagy gyönyörködni benne.