A szerelem önmagunk elvesztett felének a sóvárgása.
Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.
A látványos külsőség is egyfajta védelem.
Vágyaink a bennünk szunnyadó képességek előhírnökei.
Elszomorít, hogy az emberek mindig a kisebb ellenállás felé mennek, ahelyett, hogy valami magasabb szintű dologra törekednének.
Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön.
Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bárhol, bármikor, bárhogyan.
Vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.