A halál nem zsákutca, mely az embert a semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé.

Ha valamit nagyon szeretnénk, akkor sokszor csak valami nagyon nemszeretem dolog útján érhetjük el.

Abban a pillanatban, amikor valaki azt mondja, „megpróbálom”, abból már tudhatod is, hogy nem igazán gondolja komolyan.

Hogyha megszoktál egy embert, de akár egy helyet vagy életmódot, és aztán hirtelen le kell róla mondanod, fájó ürességet érzel utána.

Az az áldozat, aki elhiszi, hogy minden lépését előre kiszámították, nemcsak megbénul, hanem ismeretközlőbbé is válik.

Ilyen az emberiség sorsa: az ész megmutatja nekünk a célt, a szenvedélyek pedig eltávolítanak tőle.

Ha szeretsz, kiszolgáltatott vagy, ha nem szeretsz, akkor sivárnak és üresnek érzed a lelked.

Az egész múlt kezeskedik a jövendő biztonságáért.

Mint mindenben ezen a földön, hinni kell benne, hogy győzhetsz, és ennek érdekében áldozatokat kell hozni.