Élményeket akarok! Unom már az örökös készülődést az életre: egyszer már élni akarom az életemet.
Ahhoz a helyzethez képest kell becsületesen és természetesen viselkedni, amibe az élet viszi az embert.
Csak egy velünk született tévedés van: azt hinni, azért élünk, hogy boldogok legyünk.
Vajon van-e értelme a hatalom megszerzésének, önmagunk megvédésének, ha közben el kell adnunk a lelkünket?
Ma ne hasonlítsd az életed másokéhoz.
Többet kellene álmodoznia (…). A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.
Olyasmiért sohasem szabad elnézést kérni, amin úgysem lehet már segíteni… Ezzel csak tetézzük a sértést.
Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm önmagamat.