Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
Mindenkinek ád a sors fiatal korában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza.
Nem mindig azé a nagyobb felelősség, aki a hibát elköveti, hanem sokszor azé, aki nem képes megbocsátani, és ezzel sokkal nagyobb hibát követ el.
A férfi, aki napfénynél normálisan szeret, holdfénynél őrjöngően imád.
Nagymamakorára lesz az ember igazán jó anya, előtte túlságosan el van foglalva azzal, hogy nőnek is kell lennie.
Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik az előítéleteiket.