A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa.
A modorosság a művészetben az, ami a népekben az erkölcsi romlottság.
De ha mindig minden simán menne, akkor túlságosan is hozzászoknánk. Szükség van néha egy kis zűrzavarra. Különben nem élveznéd igazán, ha jól mennek a dolgok.
Véletlennek azt nevezzük, amikor a számításaink kudarcot vallanak.
Nők nélkül mi férfiak hajléktalanok vagyunk. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.