A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.
Ezen a világon az emberek hamar ráunnak arra, ami nem érdektelen, és jóformán csak az köti le őket, ami unalmas.
Amint az erős ember is szereti kifejteni képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az „elemző” lelket a megfejtés lelki feladata.
Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.
Aki folyton a veszély közvetlen közelében él, az lassan hozzászokik.
Néha nem árt kimondani azokat a szavakat, amelyekre máskor csak gondolunk.