A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Néztem a cimboráimat, és önmagamat láttam bennük.
A türelem keserű, de gyümölcse édes.
A gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek.
Ha az ember hozzámegy valakihez, a családjához is hozzámegy.