Szerelmeseknek, hogyha – Isten ments! – kifogynak a szóból, legjobb kisegítő a csók.
Ne légy elfogult!
Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?
Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.
Megbocsátani csak annak lehet, aki magának is meg tud bocsátani.
Nem kísértet ő, hanem ember. (…) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt.
A kikényszerített tiszteletben mindig félelem van.