Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.
A szegény ember nem is él, csak van.
Az élet túl rövid – vagy túl hosszú – ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy ilyen pocsékul éljem le.
Ha már meg kell halni, legalább bátran haljunk meg. Ez kiborítja az ellenséget.
Nincsen egyszerű megoldás, amely képes lenne elvenni a fájdalmat. Hidd el nekem, hogy ha lenne, akkor most élnék vele.
Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.