Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot.
Abban a pillanatban, hogy kiválasztunk egy utat, a többi eltűnik.
A csoda csakis azé, aki hisz benne.
A szerelem és szeretet közt nagy a különbség. Az első vak, a másik szemes.
A végkifejlet igazolja a cselekményt.
Attól, hogy valami felemészti az embert, még nem fogja feladni. Attól, hogy valami nehéz, még nem legyintünk rá, és fordítunk neki hátat.
Abban az egyetlen percben benne volt életem minden boldog pillanata.
Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az.