A boldogtalanok végső öröme a hallgatás; eszébe ne jusson elárulni, bárkinek is, ha fáj valamije, mert a kíváncsiság úgy habzsolja könnyeinket, mint a szarvas vérét a legyek.

Szörnyű az a gondolat, hogy az embernek árnyoldala is van, amely nemcsak apró gyöngeségekből és szépséghibákból áll, hanem valósággal démoni dinamikájú.

Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.

Ha a jó sorsot vidáman el tudjuk fogadni (…), akkor a balsorsot is el kell viselnünk.

A női ösztönök hamarabb találkoznak, és hamarabb jutnak egyezségre, mint a férfiak értelme.

A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.

Amikor a világ szörnyetegnek fest le valakit, az vagy valóságos szent, vagy elhallgatják a mese másik felét.

Hány boldog pillanatot veszít el az ember, miközben a veszteségeire gondol csupán?

Igazán vesztéskor mutatkozik meg a jellem, és nem győzelemnél.