Az otthon, a család és a munka az állandóság pillérei.
Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.
A szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan, valami ünnepi és korlátlan.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
Minél inkább megalázkodsz, annál inkább nem tekintenek semmibe.