Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki – ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében – hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.
Az egyetlen különbség köztem és a többiek között az, hogy én ki is mondom, amit ők csak gondolni mernek.
Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával.
Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk e világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?
Néha az igazán szép a legkegyetlenebb.
A szerelem az, ha mindig látjuk a másik szépségét, akkor is, ha mások már nem.
A szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan, valami ünnepi és korlátlan.