Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.
Rideg a ház, még ha kastély is, asszonyi mosoly nélkül.
A hibák, amelyeket az emberekben látunk, többnyire a sajátunk.
Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arra az unokájára legyen büszke, aki van neki, és nem arra, akit elképzelt magának.
Hallgass! Ne bizonygasd az igazadat! Hallgasd meg, mit mond a másik! Add föl legalább egy pillanatra azt a meggyőződésedet, hogy te tudod jobban! Hátha ő?
Valahányszor a többség pártján találod magad, ideje megállnod és eltöprengened.
Mekkora értelmetlen színjáték ez az egész…
Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz.