Apám (…) két dologra tanított: az egyik, hogy elégedjem meg kevéssel, és minden erőmből segítsek másoknak; a másik pedig, hogy csináljam jó kedvvel azt, amit amúgy is csinálnom kell.
Néha ott van előtted az ajtó, mindössze annyit kell tenned, hogy kinyitod és megnézed, mit rejt.
Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.
Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértődöttséggel zsaroló embereknél.
Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (…) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.
Az ember mindig többet tanul a maga kárán, mint azon, ha más tanácsára a helyes utat választja.
Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.