A legtöbb embernek van valamiféle szerzett szépsége – minél régebb óta ismered, és minél jobban szereted őket, annál jobban néznek ki.
Fontos, ha valakire számítani lehet, de terveket azért ne építsünk ilyesmire.
Az emberi természet legmélyebb elve a megbecsülés vágya.
Örökké a tiéd,
örökké az enyém,
örökké a miénk.
Édes mindegy, kik vagyunk vagy mik vagyunk, valaki mindig akad, akit lenézhetünk.
Az embernek vigyáznia kell az élete folytonosságára, nem lehet felelőtlenül felborogatni a dolgokat.
Ami nem a tiéd, arra ne gondolj úgy, mintha már a tiéd volna, hanem abból, amid most van, válaszd ki a legjavát, s egyúttal emlékezz meg róla, mekkora fáradsággal járnál utána, ha ez sem volna.
