Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.
Sohasem volt olyan fa a világon, amelynek törzse karcsú, s felső ágai nehezek, erősek. A dolgoknak oka és következménye van, az emberi ügyeknek kezdete és vége.
Nem is annyira az érintése hiányzott, mint ő maga: egyetlen igaz társa és barátja, a beszélgetéseik, a vitáik, csalhatatlan éleslátása és kitűnő emberismerete, amely olyan sokszor segített már neki.
Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.
Ha szerelmünk kissé sokáig plátói, tönkretesz.
Ki kell szabadulni az önfejlesztés csapdájából, hogy teljes sebességgel, vakon rohanhassak a vesztembe.