Az ember folyton becsapja magát. Legsűrűbben azzal, hogy tud valamit, hogy áttekint valamit.
Nézd meg a naplementét.
Gyakran jobban megbecsülnek minket azért, amit nem mondunk ki.
A szívem már attól megdobbant, hogy kimondta a nevemet.
A könnyű élet, a béke hamarabb megfojtja az embert, mint a kötél.
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.