Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.
Tudod, hogy soha nem hagylak el. Nem a fa hagyja el a virágot, hanem a virág válik le a fáról.
Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van.
Nem lehet a bánat magvát elvetve boldogságot aratni.
Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.
Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével.