Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.
A nagy dolgok gyakran apróságokon múlnak.
Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének.
Hanem hát a harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb.
Amíg valaki nem tud külön békét kötni a testével, annak a lelki békéje is reménytelen. S fordítva is így van.
Hány boldog pillanatot veszít el az ember, miközben a veszteségeire gondol csupán?