Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.
A jó lelkiismeret nem egyéb, mint a felettünk győzedelmes gonosz; már annak se érzi szükségét, hogy kicselezzen.
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
Ha megvan minden bizonyíték – minden tényt ellenőriztél minden szempontból -, és még mindig nem tudod, mit csinálj, muszáj hinni.
Ha megpróbálod elfojtani az érzelmeidet, újra feltörnek majd, és kísérteni fognak.