Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.
Ha egy ember dramatizál, dramatizálása mögött rendszerint feldolgozatlan, traumatikus események állnak, amelyek régebbről erednek, mint a tulajdonképpeni indíték.
Meghaltunk, és amit életnek hiszünk, az csak abban az átmeneti állapotban történik velünk, ami a halál és egy másik élet között van.
Sajátosság sajátosságot idéz elő.
Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól.
Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele – soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.
Hívj fel vagy látogass meg egy egyedül élő idős embert.