A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.
Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.
Csak annak adok, aki nekem rokonszenves. De nekem nem rokonszenves, akinek adni kell.
Mélyre kell merülnünk ahhoz, hogy magasra szárnyalhassunk.
Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.
Ápolnunk és fejlesztenünk kell magunkban a teljes embert, aki az érzelmeknek minél szélesebb skáláját éli meg: van dühe, ujjongása, szomorúsága és extázisa.