Ez csak munka. A fű nő, a madarak énekelnek, a hullámok a homokot mossák, én pedig embereket verek.
Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.
Talán nem pusztítom el úgy is az ellenségeimet, ha a barátaimmá teszem őket?
Csak én tudom, mi telt volna tőlem. Mások szemében legfeljebb kérdőjel vagyok.
A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.
Felszín az egész világ, megcsalja a szemet, az igazság az ismeretlen és a megismerhetetlen mélységekben bujkál.