A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt.
Egy semmiségtől is megvigasztalódunk, mert egy semmiség is lesújt minket.
Szikrák vagyunk, és nem tudjuk, hogy merre fúj minket a szél.
Ha megoldható, közlekedési eszköz helyett gyalog menj haza!
Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.
Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán.
A remény erőssé tesz, a félelem megöl.
Az ember soha nem tanul abból, amit mások mesélnek neki, mindent magunknak kell átélnünk.