Az idővel minden kísérletünk kudarcot vallott. Mindössze arra vagyunk képesek, hogy mérjük, de kilépni nem tudunk belőle. S kiváltképpen: nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani.

Egyik ember szülészt keres gondolatai számára, a másik valakit, akinek segíthet – így keletkezik a jó beszélgetés.

Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj – néha egy életen át -, de menj tovább!

Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?

Nagyot léphetsz előre a felhalmozódott feladatokkal, ha nekifogsz megoldani azokat végre.

Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.

Az ember (…) nem mindig lehet ott, ahová tartozik.