Kétségkívül van valami rokon a baráti és a szerelmi vonzalomban. Mondhatod, hogy az utóbbi esztelen barátság.

Minden helytelen dologban, ami történik, nemcsak azok a bűnösek, akik elkövetik, hanem azok is, akik nem akadályozzák meg.

Minden ember önmagát meghatározó, önmagát kialakító lény, aki saját karakterét, szellemi arculatát, egyszóval sorsát maga teremti meg.

Vannak dolgok az életben, amikért érdemes a végsőkig harcolni.

Minél bölcsebb és jobb egy ember, annál több jót vesz észre az emberekben.

Gondolkodni nehéz, ezért leginkább ítélkezünk.

Ami akaratunkon kívül történik, azt nem könyvelhetjük el személyes kudarcként vagy érdemként.

A csalódás íja komor erővel röpíti az embert a valóság felé.

A tetteink határoznak meg bennünket, nem az, ahogyan a döntéseinket meghozzuk.

Tudod-e, hogy nem azért nem szeretjük az embereket, mert rosszak, hanem azért tartjuk rosszaknak, mert nem szeretjük őket?