A remény él, (…) és a szerelem szárnyakat ad neki.
Aki önmagát a külvilágtól függővé teszi, előbb-utóbb boldogtalan lesz.
Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?
Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd.
Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?
A boldog ember nem lehet meg egészség nélkül, de maga az egészség nem tesz boldoggá.