Nem akartam szeretni őt, (…) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.
Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.
Milyen áldás, hogy az idő elcsitítja a bosszúvágyat, enyhíti a haragot és a gyűlöletet!
A hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik.
Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut.
Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.