Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.

Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tűrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség.

Két embernek össze kell csiszolódnia, fel kell ismerniük az együttélés csapdáit, elkerülni azokat, mindenféle módon kedvezni a másiknak, figyelembe venni létezését.

Nehéz lenne kikutatni, mily apró, megfoghatatlan dolgok okozzák néha, hogy egyik ember eléri azt, ami a másiknak nem sikerül.

Nincs árulkodóbb jele egy tönkrement kapcsolatnak, mint a tisztelet hiánya.

A legtöbb ember eljut életében egy észrevétlen pontig, ahonnan nincs visszatérés.

Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.

Nem az elkövetett rossz alapján ítélnek meg minket, hanem a nem elkövetett jó alapján.

Felesleges irigykedni, felesleges azt hajszolni, amivel nem rendelkezel. Inkább úgy kell viselkedned, mintha mindened meglenne; a lényeg az, hogy csinálj úgy, mintha már eleve minden a tiéd lenne.

Az igaz Szerelem hagyja, hogy mindenki a saját útján járjon – mert tudja, hogy ez nem választja szét egymástól a Feleket.