Ezt a világot tulajdonképpen az ördög teremtette egy olyan pillanatban, amikor Isten éppen nem figyelt oda.
Amíg el nem veszítjük, csak nagyon ritkán értékeljük azt, amink van.
Ha új fésüt veszünk, azzal előbb a kutyát vagy a macskát kell megfésülni, hogy el ne hulljon az ember haja.
Boldogság az, ha az ember szeret és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát.
A sors nyújthatja segítő kezét, és általában meg is teszi, de nekünk is ki kell venni a részünket belőle.
Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük.
Ha az életkort az örökkévalósághoz hasonlítjuk, semmi különbség a rövid és a hosszú élet közt.
Az érzelmeket soha nem a véletlenek váltják ki, hanem mélyen a tudatban gyökereznek, és ezt a tudatot gyakorlati tényezők formálják.