Talán ez a sok új dolog. Az új cipő mindig szorít. Az életben is így van: a sors időnként beletaszít az ismeretlenbe – akár akarjuk, akár nem.
Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.
Az idősek ódákat zengenek a betegségeikről, mintha bárkit is érdekelne.
A szívnek megvannak a maga indokai, amelyeket az indokló értelem nem ismer.
Az élet megváltozhat, és éppen mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk megváltoztatni saját életünket.
Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.