Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.
Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.
Azért nem kell túlságosan bíznunk saját magunkban. A büszkeség néha elveszi az ember eszét.
A koldusok a templom küszöbén figyelmeztetik a híveket, hogy szociális kérdés is van a földön.
Nem akartam szeretni őt, (…) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.