Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.

Én soha nem bocsátottam meg senkinek semmit. Ez nyilvánvalóan jellemhiba, de a fenébe, mindenkinek kell legalább egy.

Egy gondolkodó rendszernek nemcsak cselekedetei egyenes következményeivel, hanem azok mellékhatásaival is számolnia kell.

Amit nem lát a szem, azért nem fáj a szív.

Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel: „Mennyit örültem az elmúlt héten?”- sokszor riasztó eredményhez juthatna.

Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.

Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát. Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele.

Az edényt agyagból készítik, de a benne lévő üresség teszi hasznossá. A kézzelfogható dolgok mindig kétségtelen előnyökkel járnak, de az üresség teszi használhatóvá őket.