Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben is.

Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.

Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.

A szeretet olyan, mint a bumeráng, mindig visszatér. Lehet, hogy nem mindig attól az embertől, akinek adott, de akkor is visszatér. És sokszorosan.

Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát, és ellátjuk minden jóval, nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség a kutya és az ember között.

Gyorsan találunk olyan barátokat, akik segítenek nekünk. De csak lassan érdemeljük ki azokat, akik a segítségünket kérik.

A szerelem idővel szeretetté változik. (…) Vagy unalommá, esetleg gyűlölködéssé.

Kinyitottam hát az ablakot, és vele együtt a szívemet. A szobát elárasztotta a napfény, a szívemet pedig elárasztotta a szerelem.