Föladtam, hogy megpróbáljak rendesen viselkedni. Most egyszerűen azt teszem, amihez kedvem van, és utánam az özönvíz!

Nem mind arany, ami fénylik. Lehet, kedvező körülmények közt, gyémánt is.

Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.

Az igazi szerelem az, ha az ember nem érez kísértést a hűtlenségre.

Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.

Babalátogatáskor a távozó vendég mindig letépett a ruhájából egy darabot, nehogy elapadjon az édesanya teje.

A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.

Ha az életkort az örökkévalósághoz hasonlítjuk, semmi különbség a rövid és a hosszú élet közt.

Akit nem a szenvedés nevelt, örökké gyermek marad.