A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.
Mily szörnyű az a hazugság, amellyel valaki szerelmet hazudik… – s csak azért, hogy megejtsen, testileg meghódítson egy nőt… a lélekkel játszik, azt teszi tönkre… valami becseset sért, hogy olyasmit nyerjen, ami nem becses…
Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?
A tett halála az okoskodás.