Az élet problémák láncolata. Megoldani akarjuk őket vagy sopánkodni felettük?
Tragikus sors a mi korunké: szükségünk van egy vallásra, de sehol sem találunk hozzá istent!
Ha elveszĂtjĂĽk azt, akit szeretĂĽnk, lelkĂĽnkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedĂ©s.
A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszont semmit sem nyújt érte cserébe.
LĂ©gy, amivĂ© legszebb hajlamaid által válhatsz – de elsĹ‘sorban maradj ember.
Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek.
A nevetés a lélek csillanása.