A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.
A nők, amikor úgy érzik, hogy igazuk van, veszekednek és sírnak, de amikor érzik, hogy vétkeztek, akkor csak sírnak.
Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…
Mily szomorú a lélek, ha a szerelem miatt szomorú!
Elég volt, nem akarok többet bérrabszólga lenni!
Az igazsággal szemben minden hasonlat sántít.