A szokásos frázisok a barátságról. Kis veteményeskert a kihűlt érzések lávatalaján. (…) A szerelmet nem szabad barátsággal bemocskolni. Ha vége, hát legyen vége.

Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!

Ha valakinek a családjában halott van, éjjeli 12 órakor ki ne merjen menni a házból, mert a halott 12 órakor fölkel és előáll és a lelke bizonyosan összetalálkozik az illetővel. Ha valaki az ilyen kísértettel találkozik, azt bal kézzel kell megütni.

-a bemutatkozást mindig az érkező, a belépő kezdeményezi.
– miután szembe nézünk azzal, akinek bemutatkozunk, jobb kezünket helyezzük egy esetleges kéznyújtáshoz készenlétbe.
– most következik az, hogy az ismeretséget kezdeményező mondja jól érthetően a teljes nevét,
– ezután mondja nevét az, akinek bemutatkoztunk.

Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.

A végkifejlet igazolja a cselekményt.

Adj szót a fájdalomnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad.

Tisztítsd meg az idős szomszéd udvarát a régi szeméttől vagy lomtól.

A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt.

A megbocsátás gyógyít. Főleg, ha magadnak bocsátasz meg.