Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.
Azt hiszem, ez hozzátartozik a szeretethez és a szerelemhez: fel kell adni a dolgokat. Néha még a szeretteinktől is el kell szakadni.
Amit a felsőbbrendű ember keres, önmagában találja meg, amit a kis ember keres, másokban találja meg.
Furcsa, nem? Amikor kicsi vagy, nagy akarsz lenni, később meg visszakívánkozol a gyerekkorba.
Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom.
Az ember nem találhatja meg a békességet sem a munkában vagy élvezetben, sem a világon vagy a kolostorban, csak a maga lelkében.