A Sors mindig győz. Vagy legalábbis úgy tartják. Mert akármi történik is, utólag mindig azt mondják: a Sors akarta, hogy így legyen.
Csak akkor van értelme a tudásnak, ha az nyilvánosságra kerülhet.
Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.
A báránytermészetű ember saját bőrén tapasztalja, hogy még nem pusztultak ki a farkasok.
„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
A tetteink határoznak meg bennünket, nem az, ahogyan a döntéseinket meghozzuk.