Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?
Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. (…) Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
Az ember úgy utálhat meg valamit, ha azt előtte nagyon szerette.
A kifogás, hogy „én már csak ilyen vagyok”, egy nagyon költséges életmód jelszava.
Boldogságunkat nem kényszeríthetjük ki a sorstól.
Tudni, hogy amit tudunk, azt tudjuk, ám amit nem tudunk, azt nem tudjuk; ez az igazi tudás.