A vízcsepp kivájja a követ, a gyűrűt elkoptatja a viselés.
Milyen szépeknek és jelentőseknek tűnnek fel emlékezetünkben elmúlt életünk egyes jelenetei és eseményei, noha annak idején minden különös megbecsülés nélkül engedtük őket elmúlni!
Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?
A csók úgy lobban fel, mint a villám, a szerelem úgy süvít el, mint a vihar, aztán az élet megint nyugodt lesz, s folyik tovább, épp úgy, mint azelőtt.
Ki találta ki, hogy könnyű elmondani az igazat? Már ez is hazugság.