Ha önmagunkban nem találunk nyugalmat, fölösleges a nyugalmat másutt keresnünk.
A mai világban nehezen veszünk tudomást a csendről. Az űrt mindig kitölti a tévé, a rádió, esetleg egy autóduda hangja, vagy egy üres, semmitmondó társalgás.
Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.
A látható és a láthatatlan közötti hidat úgy a legkönnyebb lerombolni, ha megpróbáljuk megmagyarázni az érzelmeket.
A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.