Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.
Sok tan olyan, mint az üvegablak. Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket.
Nemsokára búcsút veszünk egymástól, és megígérjük, hogy minél hamarabb találkozunk, de közben meg vagyunk győződve róla, hogy ez az ígéret csak a búcsú percét hivatott megkönnyíteni.
Úgy éreztem, egyetlen érzelemre vagyok képes, saját magam gyűlöletére.
Akit az istenek el akarnak veszejteni, annak először elveszik az eszét!
A bizonyosság sohasem fáj. Csak az, ami előtte meg utána van.